

Szólj furulyám tiszta hangon
Friss reggelnek párájában
szellő lovon felhőt kergess
csilingelj a harmaton!
Csengve-bongva fújogatom
kikeletet keltegetek,
Nap melegét én az égről
trillalázva lecsalom.
Szólj furulyám tiszta hangon,
Délidőnek verőfényén
csalogánydalt zengedezz és
visszhangozz a patakon!
Csiklandósan kacagtatom
rügyet bontó juhar ágán
bokor alján, cinkecsőrén
bújócskázik tavaszom.
Szólj furulyám tiszta hangon,
fuvallattal szálljon messze
alkonyatnak pirosában
balzsamírként szép dalom!
Lágy csendesen fújogatom,
elfáradt a Nap az égen,
szépen halkan, ne zavarjam,
altatómat zsongatom.
( Bildusnak, kedves barlangász barátomnak)
Bilduska kérlek mondd
meg,
nyílik-e barlang keletnek?
S északnak, nyugatnak, délnek?
Milyen
hosszúnak kell lenni a kötélnek?
Áruld el még azt is
nekem,
csörgedezik-e patak odalenn?
Ha sötét van, szoktál-e
félni?
Lehet-e odalenn zenélni?
Laknak a hegy alatt állatok?
Van-e
kalapács nálatok?
Szögeket vertek-e falba?
És...ugye vigyázol
magadra?

Számokat,verseket, sok dalt,
szép szavakat is tanultunk Tőled;
Itt a búcsú napja,
most nem találom őket.
Világjáró leszek, egy képeslapot
mindenhonnan küldök majd Neked,
a Tőled tanult szép szavak
majd onnan integetnek.
1999 máj.
Boldog vagyok,
ha rámmosolyog,
Boldog vagyok,
ha karja átfog,
Mert engem szeret,
és nekem nevet,
Ha kérem, mesél,
tanít s csak beszél
egyre és mosolyog,
Én meg boldog vagyok.
1982.
Amikor még kislány voltam,
-a kertben petrezselymet szedtem,
minden mesében mélyen hittem, -
egyszer éjjel ezt álmodtam:
Manók jöttek az ágyamhoz,
és óvatosan felemeltek.
Súgó széllel repítettek,
magukkal vittek magukhoz.
Nem sírtam, de kicsit féltem,
világok suhantak alattam,
meg sem számoltam magamban,
máris csodás szigetre értem.
A manócskák körbevettek,
üdvözöltek, símogattak,
velem még kezet is fogtak,
s láttam, vannak még gyerekek
rajtam kívül is vagy százan,
játszottak, daloltak, nevettek,
legjobban hintázni szerettek,
odajöttek hozzám páran.
Meséltek az életükről -
el kellett jönniük otthonról,
- mert ők is álmodtak manókról,-
el sem búcsúztak a szüleiktől.
De megszokták már a szigetet,
- hogy nem vár rájuk az iskola,
nem kell felnőniük soha -
manókkal a vidám életet.
No, ha eddig nem is féltem,
inamba szállt a bátorságom:
az utat haza, hogyan találom?
- csak forogtam körbe és néztem:
Rózsaszín tengeren úszik e sziget !
Rózsaszín felhők tükrözik a vizet !
Rózsaszín halak repkednek az égen!
Rózsaszín macskák úszkálnak a vízben!
Rózsaszinű fű, fa, virág!
Rózsaszínűek a libák !
Rózsaszínű minden álom!
Én csak felébredni vágyom!
Alighogy ezt kigondoltam,
vége lett a rózsaszínnek,
tenger, sziget, mind eltűntek,
Otthon voltam az ágyamban.
2004 márc. 14
Évek óta tanítasz
szépre,jóra minket,
most ideállunk eléd,
hogy megköszönjük Néked.
Megköszönjük szóval,
köszönjük virággal,
s hadd köszönjük meg
egy rövid kis imával:
Uram, segíts
Jézus testét a lelkünkbe
áhitattal vennünk,
segíts az életben
az Ő útját követnünk.
Küldj áldást azokra,
kik minket szeretnek,
s tanításukkal
Jézushoz vezetnek.
Ámen.
2003. máj.
Egy napsugár beszökött az ablakon
és köszönt.
Megcsiklandozott, nevetett, árasztott
fényözönt.
Koppant az üveg,
egy kismadár is beüzent:
- Az erdő s a mező reggelre
millió virágot teremt.
Futottam, hogy szedjek
egy szép csokrot Neked,
drága jó Mamikám,
hogy örüljön a szíved!
2002. máj.