megverten, fájva is,
ha éppen halálravágyva is
elér a végzeted,
mégis embernek lenned
örökre sajog Benned...
- Kedvencek
suttogások bejegyzései 
hirtelen felindulásból is...
Egyszer végetér
Egyszer végetér minden teher,
álom hozza, vagy fetrengő kín...
ki tudja. Addig jönnek a holnapok,
képek, s takaró ölel, nem a sír.
Mind csak utazók
Mind csak utazók
kik e földön járnak...
esünk,és kelünk,
körülöttünk árnyak,
álmok, és emlékek
hevernek a porban,
valaki felveszi
talán egy új korban.
Egy szerelem margójára
Mézízű könnyek...édes fájdalom,
hogy emésszen, boldogan hagyom.
Ha már egészen könnyűvé lettem,
nem bánom, szívem is vesszen.
kapu
Ha valaki kaput nyit a végtelenre,
még apróbbnak érzi magát benne,
ha pedig rázárulva eggyé válik vele
mindegy is, hogy lenne, nem lenne -
a mindenség részese örökre.
Vagyok
Álmodok, ámulok,
kérdezek, tárulok,
könnyezem, mosolygok,
sajdulok, somolygok,
felnyögök, nevetek,
szenvedek, szeretek,
egyszer gyerek leszek,
majd megöregedem,
néha meg is halok,
menyországban vagyok,
köröttem angyalok...
kár, hogy föltámadok,
pokolban, ha járok,
bűnösökre várok,
hitetlenül állok,
csak embert találok,
vannak, kiket szánok,
másokat nem bánok,
olyankor nem sírok,
álarc alatt kínok
csendben meghúzódnak,
titokban sem szólnak,
csak némán dalolnak,
úgy vígasztalódnak:
hátat fordítanak
a földi pokolnak.
kérdezek, tárulok,
könnyezem, mosolygok,
sajdulok, somolygok,
felnyögök, nevetek,
szenvedek, szeretek,
egyszer gyerek leszek,
majd megöregedem,
néha meg is halok,
menyországban vagyok,
köröttem angyalok...
kár, hogy föltámadok,
pokolban, ha járok,
bűnösökre várok,
hitetlenül állok,
csak embert találok,
vannak, kiket szánok,
másokat nem bánok,
olyankor nem sírok,
álarc alatt kínok
csendben meghúzódnak,
titokban sem szólnak,
csak némán dalolnak,
úgy vígasztalódnak:
hátat fordítanak
a földi pokolnak.
Csak tél
Nincs kímélet, az idő megtalál,
a legjobb, ha a szemébe nevetsz,
ne lássa, hogy néha elkeseredsz...
ez a tél...nem az utolsó halál.
A csönd beszél
A kutya ugat,
a csönd beszél,
lelkedre tán
ráfagyott a tél.
Válasz az is,
ha válasz nincs,
legalább hamis nyomot
nem hagy
a betűkből összerakott
szó,
és az illúzió,
ha már szeretefoszlott -
a csönd morgott
még valamit,
és úgy hagyott itt
engem az idegent
kifent érdeklődésem
jelentéktelen romjain -
a kutya még ugat
odakinn,
a kutya még ugat
érdeklődésem romjain,
s engem, a jelentéktelen,
kifent idegent
úgy hagyott itt -
még valamit
morgott a csönd,
de már szertefoszlott
az illúzió,
s a szó,
a betűkből összerakott
nem hagy
hamis nyomot legalább,
ha nincs válasz,
az is válasz...
ráfagyott a tél
a lelkedre tán.
A csönd beszél,
csak a kutya ugat bután.
A bánat éve
A bánat éve is elmúlik egyszer,
szólnak hozzád ezren ezerszer,
a szeretet a szívedre hajol
s a múlt is szelídebben karol.
Sikolyokat
Sikolyokat kóstolva jutunk a végtelenbe
sósat, keserűt is magunkba nyelve
édesbe nyalintva, savanyúra fanyarítva...
jövőt a múltra kanyarítva.
mindíg ugyanoda és mégis máshova.
Könnyek a papíron
Oly sok lapot teleírtam,
s hány zsebkendőt telesírtam!
Zsebkendőim mind kidobtam,
papírjaim mind elraktam.
S Te, ha egyszer elolvasod,
könnyeim is megtalálod.
2004 szept. 8.
(Ars) Poetika
Pitymallik.
Pihegve pihensz a párnán.
Parázok
Pedig péntek pont 13
Puszillak postafordultával.
(Elbocsátó szép) Üzenet
Kicsi ember vagyok
mig ön elég magas
Miniszterelnök Úr!
Én nőnek születtem
Azt mondják ön Férfi.
Miniszterelnök Úr!
Nem politizálok,
Önnek AZ a dolga.
Miniszterelnök Úr!
Vigyáztam a számra
eddig, de ön nem tud
Miniszterelnök Úr!
jocó dala
A lélek útvesztőiben eltévedtem én,
Ariadné a fonalát nem gurítja felém.
Úttalan utamon csak gitárom kísér,
a hangtalan ének mondd mit ér?
Nem tudom, hogy mi ez, de hadd fájjon, hagyom.
Csak azt tudom, hogy veled lenne jó nagyon.
Betakar, átölel, elringat a Szerelem
Olyan jó, hogy létezel nekem.
Jocó 1992.
gyógyulj meg
Kőszívű lettél,
kőszívű lettem,
vérző könnyeimet
kőszívedre ejtem.
Üres a lelked,
üres a lelkem -
gyógyulj meg kérlek
szerelmem.
