lira

Vígasztaló csodamese

Kérdések Neked

( Bildusnak, kedves barlangász barátomnak)

Bilduska kérlek mondd meg,
nyílik-e barlang keletnek?
S északnak, nyugatnak, délnek?
Milyen hosszúnak kell lenni a kötélnek?

Áruld el még azt is nekem,
csörgedezik-e patak odalenn?
Ha sötét van, szoktál-e félni?
Lehet-e odalenn zenélni?

Laknak a hegy alatt állatok?
Van-e kalapács nálatok?
Szögeket vertek-e falba?
És...ugye vigyázol magadra?

Könnyű nyári történelemlecke

Aeneas Itáliába utazott,
feleségül latin királylányt kapott.
Numitor leánya silvia lett,
Mars isten tőle lopta a szerelmet.

Numitor öccse a király gonosz,
folyóba dobatja Rémust és Romulust.
Ám csodálatos módon megmenekülnek,
egy fekete farkas megszoptatja őket.

Várost alapít a felnövő testvérpár,
Rémust a falaknál éri a halál,
Krisztus előtt 753-ban
a Tiberis folyónál Rómában.

Éltek itt királyok, uralkodók,
utánuk a sorban patríciusok.
A plebejusok a munkát végezték,
ők voltak a tömeg, vagyis a nép.

Kevés volt az asszony, a nő,
Romulus feje ezért bizony fő:
A szomszéd néptől raboltak maguknak,
sok mérget okozva a szabinoknak.

Egy római történetíró így írta:
a harkály volt Mars isten szent madara.
A ránk maradt emlékek, s Lívius a tanum,
hogy gyönyörű volt a Fórum Romanum.

2005.

Kettős frigy a rózsakertben

Volt egyszer egy nagy hodály*,

abban élt egy kis király*.

Nem szolgálta őt lakáj*,

csak egy harcos szamuráj.*

Egyszer aztán a király,

kit úgy hívtak, hogy Mihály,

megunta a nagy hodályt,

s hívatta a szamurájt.

- Induljunk el vándorútra,

oly jól esne egy kis túra.

Nem kell semmi nagy tortúra*,

jót tesz majd a kaland-kúra.

- No felséges királyuram,

merre Te mégy, visz az utam.

Évek óta erre vártam,

s kolbász sincs már a kamrában.

Pogácsát hamuban sütöttem,

tarisznyát vállamra vetettem,

a kardomat is felkötöttem,

mit atyámtól örököltem.

Elindult hát a király,

s ment vele a szamuráj.

Hegyen völgyön vándoroltak,

csizmáik is mind elkoptak.

Mentek tovább mezitláb,

szembe jött egy TV-stáb.

Riportalanyt kerestek,

s szájukon majd kiestek,

( mert tátva maradt a csodálkozástól,

mikor meglátták a királyt szamurájostól.)

Lássuk ebből mi sül ki!

Kezd'nek* filmet forgatni,

amiben mezitláb jár a király,

s vele tart egy szamuráj.

Király fején korona,

ruhája már rongyokba,

mellette ott gyalogol

a szamuráj kardostól.

De unalmas úgy a mese,

ha nem történik semmi se.

Lábuk alá fut egy patakocska,

habjaiból felszáll egy dalocska:

"Rózsakertnek közepében

ül a sárkány kelepcében.

Ezer tövis fonja körbe,

hull a könnye, hull a földre.

Könnyeinek záporából,

sárkánykeserv patakjából

merít egy lány vizet,

csöbörrel épp tizet.

Napra nap megfürdik benne,

királylányka mit tehetne,

ül fején a szörnyű átok,

rászórták a boszorkányok.

- Míg a sárkánykönnypatak

egy királyig el nem halad,

aki már mezitláb jár,

s van vele egy szamuráj,

a patak nyomán ő ideér,

s a neve nem is Elemér,

akit úgy hívnak, hogy Mihály,

s nem szolgálja őt lakáj,

de hűséges szamurája

a töviseket le nem vágja,

addig nem fürödhetsz másban,

csak a sárkány könnypatakjában.

Ha a sárkány elszökne,

a szépséged eltűnne.

Minden rózsa elhervadna,

sa sárkány is sárkány maradna."

Meghallja ezt a király,

akit úgy hívnak, hogy Mihály.

- Vár minket a leánybáj,

fogd a kardod szamuráj!

Így mennek ők mezitláb,

mögöttük a TV-stáb,

mindent filmre vesznek,

közben nem is esznek.

Futt* a patak visszafelé,

s egyre a dalt ismételé.

Ki látott már ilyet?!

A patak visszasiet?

-Látom már a rózsakertet.

Nosza, vágd a töviseket!

Rajta, te hű szamuráj! -

Szólt Mihály a király.

Forog a kard körbe-körbe,

lecsap a zord tövisekre.

Látja ezt a sárkány,

s könnyei apadtán

elhallgat a dal a szélben

a rózsakert közepében.

Kis csöbörrel a kezében

jön a lány fürödni éppen.

- Bőre fehér, haja ében,

épp mint a Hófehérkében.

Gyönyörű a szem, a száj, -

ámul, s " olvad " már Mihály.

Közben azt sem vette észre,

hogy a rút sárkány helyébe'

ott ül Csipke Rózsa:

haja arany, arca rózsa.

Lett nagy öröm, vigasság,

és a TV társaság

az egészet filmre vette,

az este le is vetítette,

épp a " Fókusz" híradóban,

bizony én is abban láttam,

hogyan nősült a király,

és vele a szamuráj.

Lábjegyzet:

 

-hodály: birkaól, de használatos a túl nagy alapterületű

helyiségekre is.

kis király: itt királyfi

lakáj: Hyppolit

szamuráj:harcos, kardos hűbéres

tortúra: felhajtás

TV-stáb : egy film leforgatásánál résztvevő

teljes bagázs*

bagázs: banda, csapat, csoport.

kezd'nek: kezdenek

futt: futott

2005. jan. 5.

 

Sünmese Vl.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eljött az ősz első napja

Sün Balázs is megnőtt nagyra.

Nem fért már el egy tenyéren,

a kettőn is alig éppen.

Egy este, mikor apa fürdött,

Anna a kád szélén ücsörgött.

Kezéből bukfencet hányva

Balázs bepottyant a kádba.

Ijedten kapott utána, de látta,

sünink úszik bent a kádba'.

Riasztotta a családot hangosan kiátva,

s mind betódultunk a fürdőszobába.

Úszik a sün, úszik !

Apával a kádban fürdik !

örültünk a mutatványnak,

a gyorsan pörgő lábacskáknak.

De sünike nem élvezte,

ő az úszást nem szerette.

Így hát kihalásztuk,

gyorsan betakartuk.

Hogy dobog a kis szíve!

Veszélyben volt élete.

Az ősi tudást génjei hordozták,

úszott, bár úszni sosem tanították!

2004. okt.

Sünmese V.

Néhány hét múltával

csak egy sününk maradt.

Tüskeböki elkóborolt

kint a bokrok alatt.

Sün Balázs maradt hát

a család kis kedvence,

a lakásban szabadon

mászkált éjjelente.

Az étvágya megnőtt,

nem győztük szöcskével,

etettük gyümölccsel,

macskaeleséggel.

Egy nap készülődtünk

nyári nyaralásra.

Mi lesz most Balázzsal?

Hogy is bíznánk másra!

Vittük hát magunkkal.

Ilyen messzi úton

sün még soha nem járt,

hidd el, ha én mondom!

Mikor célba értünk,

sününk ránk ijesztett,

a kocsiban az úton

nagyon melege lett.

Lógó nyelvecskével

feküdt a dobozban,

símogatásunkra

bizony meg sem moccant.

Gyorsan vizet adtunk,

vittük a hűvösbe,

s egy fél óra múlva

visszatért a kedve.

Azután vigyázó

tekintetek mellett

a pici ház udvarán

sétára kelhetett.

Itt nyaralt hát Balázs

Cserkeszőlőn velünk,

de a falucskában

szöcskét alig leltünk.

Még jó, hogy kis Balázs

szereti a whiskast,

ezzel tömtük tele

nap mint nap a kis hast.

Az utolsó napon,

halljatok most csudát:

Sün Balázs a strandon

süttette a hasát.

A házikó kulcsát

vissza kellett adnunk,

de amíg meleg van

addig nem indulunk.

Inkább kint a strandon

a fák árnyékában

hagytuk szundítani

Balázst a kosárban.

Felváltva vigyáztuk

minden szusszanását,

és hogy a strandolók

ne zavarják álmát.

Sünmese lV.

 

 

 

 

 

 

Apa ujját szája elé tartja,

pisszent egyet, a bozótra mutatva.

S mindannyian halljuk már

a halk neszt a szilvafánál.

Süncsámcsogás, szuszogás,

nem lehet ez semmi más!

Lábujjhegyen közelítjük,

lámpafénnyel bekerítjük.

Megvan! Itt van, itt szuszog!

De, hogy így megváltozott!

Ilyen nagy lett? Hatalmas!

S mindezt egy fél óra alatt?

Ez nem Virgonc, és nem is szelíd,

fújtat vadul s gömbölyödik.

Megfogni is lehetetlen,

szúr, bök egyre élesebben.

Dani ingét teríti rá gyorsan,

s így emeli óvatosan.

A kicsik közé a ládába

betesszük egy órácskára.

Tüskeböki s Sün Balázs

mintha felismerte volna.

A nagy rájuk sem hederít,

ő csak szabadulna.

A kicsik nyalják, rágják tüskéit,

illatot gyűjtenek,

amit aztán ügyesen

a hátukra köpködnek.

Nem láttál még ilyen csodát!

Habzó sünihátak

jelzik, hogy kis barátaink

örülnek a találkozásnak.

A kettő együtt sem akkora,

mint vendégük egyedül,

ki csak az utat keresi,

egyre csak menekül.

Nincs mit tenni,

az inget újra befogjuk,

sünmamát az udvaron

útjára bocsátjuk.

szept 25.

Sünmese lll.

A nap lenyugodott egyszer,

aztán felkelt újra,

s megtaláltuk Sün Balázst

egy terméskő alá bújva.

Együtt volt a három testvér,

nappal csak aludna,

de esténként fürge s éber,

vadászni indulna.

Az udvaron a nagy juharfát

körbe kerítettük,

kis udvart a nagy udvarban

nekik építettük.

De mert hely volt bőven,

Tapsifüles fehér nyuszi

kiköltözött az udvarba

friss levegőn ugrándozni.

Tapsi örült, vígan volt

és boldogan szaladgált,

egész addig, amíg Virgonc

meg nem szúrta tappancsát.

A juharfa árnyékában,

puha kis vacokban

szundítottak el a sünök,

csend volt az udvarban.

Mikor a nap aludni tért

s koncert szólt a réten,

- tücsök komák százai

profik a zenében -,

kimentünk, hogy meglessük

a sünvadászatot,

szomorúan vettük észre

a hiányos létszámot.

Virgonc sünin a kerítés

bizony nem fogott ki,

szabadságát visszavette.

Vajon hol szökött ki?

Az egész család zseblámpákat

fogott a kezébe,

óvatosan jártunk körbe,

mindent átfésülve.

Lépésenként hallgatóztunk

minden éji neszre,

hátha nincs még kis Virgoncunk

teljesen elveszve.

folyt köv.

Sünmese ll.

Elment a kis süni,

s a kedélyek megnyugodtak.

Azt hittük, hogy ezzel vége

a bökős kedves epizódnak.

Másnap virradóra

a kávémat ittam épp,

az udvaron vad ugatást

rendezett a kutyanép.

Kimentem, s mit látok?

Egy tüskegombolyagot!

Nem is egyet, kettőt!

Süni hozott magával egy húgot.

A gyerekek lázasan

dobozt kerítettek,

a sünöknek benne

ágyakat vetettek.

Futottak a fűben

szöcskékre vadászni,

és a vendégeknek

asztalt teríteni.

Míg a látogatók

jó étvággyal ettek

Lacika és Anna

sünnevet kerestek.

Tüskeböki lett az egyik.

A másik kis állatka,

mert eleven és fürge,

a Virgonc nevet kapta.

A lakoma végén

egymással jól összefértek,

a doboz sarkába bújva

mindketten aludni tértek.

Gyermekeim pedig

a könyvekre támadtak,

kikerestek a polcon

minden süni-irodalmat.

Hol lakik, mit eszik,

alszik-e téli álmot?

Mikor nyílik ki a szeme,

egyszerre hány látja meg a világot?

Meddig szopnak a sünbabák,

s szúrnak-e azonnal?

Hogy bír el sünmama

az 5-6 fős alommal?

Nincs a kíváncsiságnak

se vége, se hossza,

mért van a sünikben

ennyi apró bolha?

Hát ez fogós kérdés,

s tennünk kell ellene,

nehogy ez a sereg

a lakást is ellepje.

Bolhaporral óvatosan

beszórtuk hát őket,

tovább nem zavartuk

az apró pihenőket.

folyt. köv.

Sünmese

Hírt kell adnom arról,

hogy új lakókkal bővült a ház,

a napokban beköltözött hozzánk

Tüskeböki, Virgonc és Sün Balázs.

Persze története van,

nem ment oly hirtelen.

Kit érdekel a dolog,

annak elmesélem.

Anna lányom kint játszott a kertben

amikor az elsőt megpillantotta,

s az apró tüskegolyót

hamarosan kis kezében hozta.

Szúrt, bökött, a kis tüskék

szanaszét meredtek,

a meleg lágy tenyérben

aztán elernyedtek.

Lassan megmoccant,

kinyílott a labda,

s a tüskék tengeréből

kibújt egy orrocska.

Adtunk neki tejet,

szöcskével kínáltuk,

és ő elfogadta,

mi meg körbeálltuk.

Kérdések tengere

özönlött apára:

Honnan jön, merre megy

a szegény kis pára?

Megél-e egyedül?

Hol van a mamája?

Őhozzá az utat

vajon megtalálja?

Alig 7-8 centis

lehetett a süni,

s heteinek száma

talán ugyanennyi.

- A mamájára talán

szüksége lehet még,

engedjük útjára

hát a kis sünikét.

Visszatettük oda

hol Anna megtalálta,

s Tüskeböki indult,

nem is nézett hátra.

A gyerekek sokáig

szemükkel kísérték,

és amikor eltűnt,

majdnem megkönnyezték.

Folyt. köv.