- Kedvencek
haiku bejegyzései 
Kőangyal
Kertben kőmozi
elkopott megjelenés
kábult karizma
angyallá lett kő
földhözragadt menyország
emberi lépték
/fotó: Ferkai Tibor/
Magyar 17
Ház a Tiszában
Vissza a vízre
hűlni, hevülni, élni.
Párás szemekkel.
Nyúl, rigó, tücsök
Kozmosz lepelben.
Partra vetett szerelem.
Sün, veréb, szöcske.
A Nap szégyene
Zápor jár ágyra
portalanítani ma.
Felelőtlenség.
Virágnyelven
Csertölgy virága
későn nyílik, Szent László
füve keserű.
Elszórja magját
a királyné gyertyája
csillaghúron peng.
Fehérmájvirág
s kéküstökű csormolya
nyarat búcsúztat.
Jerikói lonc
illatát nem kutatja
ifjú borostyán
megkorosodva
mégis féltőn neveli
ritka virágát
Rám hunyor-ít száz
ostorménbangitaszem
kékesfeketén.
szívemből fakadt
jajrózsa szívem alatt
érik s gyászba ér
A fa
A kert végén áll
egy csúf, göcsörtös, vén fa
félig kopasz már
félig kopasz már,
haldokolni látszik,
sóhajt a szélben.
sóhajt a szélben,
áll a kert végében,
ága megreccsen.
ága megreccsen,
ő mindíg itt volt velem...
nekem a legszebb
Pillanat
Emlékhez láncol
egy tépett kép, mi vádol
s feloldozást vár.
Feloldozást vár
negyven ősz, tél, tavasz, nyár,
valaki hallgat.
Valaki hallgat,
távoli csendje sajgat,
- tárd ki a lelked!
Tárd ki a lelked,
még nem érted, csak sejted:
tágas végtelen.
Tágas végtelen -
rab emberi értelem
eressz utamra!
eressz utamra!
hadd találjak magamra!
- zendül az égbolt.
Zendül az égbolt:
csak villanásnyi fény volt
földi életem.
amikor a csend 
Zöldbe áthajló
Győzni a vágyon
Esti csend
Igaz mesékben
eső és kandallótűz,
párás füstburok...
a csend esti miséje
otthon és szívdobogás
Ha ver, tanít
Sarokba bújik
homályba takarózva
félelem érzés
mint ragadozó
áll lesben a pillanat
nem várt fájdalom
emléket ültet
szíved mélyére hatol
fagyos lehellet
forró könnyeid
talán majd enyhíthetik
tanít az élet
Kincseim
Csak ragadd ki magadnak
mind, ami tetszik.
Mind, ami tetszik,
szétszórtam, s most itt fekszik
lábaid előtt.
Lábaid előtt,
földből, és égből kinőtt
gyémántok, gyöngyök.
Gyémántok,gyöngyök,
mint nedves földgöröngyök
életet rejt'nek.
Életet rejt'nek,
s talán életre kelnek,
- nyújtsd kezed érte!
Nyújtsd kezed érte,
könnyet, mosolyt remélve
nálad csírázzon.
