- Kedvencek
Képvers bejegyzései 
Miként a Piros tulipánok
/Kép: Ács János: Piros tulipánok/
Miként
a fáradt esti fények bóbiskolnak,
s aludni térnek a réten a bogarak,
kialszik a parázs távoli tábortüzekben,
emléked úgy csitul szívemben.
Valaha volt borzongás ma holt,
- talanná lettek a szavak
és az egykor eleven terem
nyitott ablakán át
elszállt az utoljára elszívott
cigaretta füstje.
Kávé reggel
vissza az ablakra, és a bordzatányérok
szinte vakítanak. Május van.....odakint,
várom a nyarat a szívembe érkezni,
egyszer tán ideér, bár az idén
"Hosszú forró nyár" helyett
szeszélyes igérkezik
esővel széllel, kínnal.....
A magunké mégiscsak jobban fáj, mint anyánké.
Fib
...
láng
a tűz,
a vihar
a hurrikán, hol
van mind?! fennakadtak talán
egy imán, megszelidült, ami vadnak ígér-
kezett, és száraz kesernyés,
halott ízeket
kóstoltat
a szád
he -
lyett
fá-
radt
vagyok
s fáradtnak
tűnt a hangod, a
szerelmet Te is holnapra
halasztod, vagy holnaputánra talán, ha lesz
még holnapután, ha lesz még
holnapután, ha
lesz még, ha
lesz még
hol-
Fibonacci
Fib
Fibek
fibre fib
fibekre fibek
esetleg hülyét kapsz tőlem.....
Hé!
tegnap
kerestem
valami furcsa
érzést, szót, mondatot. Verset?
egy...
kettő...
az három
de lehet, hogy öt
ez talán egy vers? Nekem nyolc!
Na...
holnap
majd írok
ha megtalálom
ne aggódj, én még..megvagyok.
Kő
kövön
testen test
törvény ne feledd
vigyázd a követ a kövön
testen a testet.
éjre éj
napra
nap
Na...
holnap
majd írok
ha megtalálom
ne aggódj, én még..megvagyok.
Fejtetőn
a hó.
Szakad, temet, szikrázva nevet, s fehér csipkét, lepedőt,
majd bundát vet egy kéz a szürke világra,
hátha megtisztul.Csak hull.
Finoman,lágyan
takar.
Milyen hamar felöltöztette gyermekét az ég...
meddig véd vajon e hófehér feloldozás?
Ha elindulok, nyomokat hagyok,
bármilyen óvatosan lépek,
tán szépek a nyomok,
de sötétek,
foltok
a bűntelenre égett bélyeg,
csak toporgok, miközben
hajt egy hang,
hív egy szó,
de esik.
Esik
a hó!
Karácsony...
Fa
ajándékba
......................
Szépre dédelgetett
szavak surrannak ki
ajkadon
és röppennek
fel az égbe cikázva
boldogan nézel
utána és magad is
lebegsz
s beleremegsz
a vágyba,
szállni, repülni
utána.
Csak ülök, és
hallgatom az égről visszahulló hangokat.
Költő vagy. Igen.
Áldott és átkozott,
boldogtalanságra
kárhozott
önmagad által.
Kemény munkával
összegyűjtött
fájdalmakba fókuszálod magad,
ponttá zsugorodsz,
hogy belső nyomásod
atomjaidra bontva szórjon szét a világra,
teremtél csodára,
s csodára várva
néha elfelejted...Neked az alkotás a
felszentelt
szerelmed.
