...Elgondolom,
miként éled hiú ábránd
magányától messze tévedt
szendergő kis emberlétben,
miként bomlik tajték hátán
szerteszéjjel tündérlénye
csillagként a kéklő fényben.
Elgondolom,
miként ébred sötét álmán
kéjre éhes pillantásán
megittasult lédús képzet,
miként hordja fenn a hátán,
ereinek dülledt csokrán
pátoszként a vérbő élet.
Elgondolom,
miként mélyed dölyfös arcán
ráncba szedett hangulatán
mámormentes sötét bélyeg,
miként virrad mégis korán
szívében a fénylő orkán,
s lehel belé kósza csendet.

(parafrázis gazdagjutka azonos című versére)

arctalanná vedlett most a város
elmosódtak félszeg mozdulások
összefutó rezgő fénybe várt sok
belém ölelt csodával egy hangos-
halkká némult félénk szívdobbanás…
majd hátra hagytuk lépteink zaját
s míg száguldott az alagúton át
velünk a metró és az állomás
mögöttünk elmaradt…egy fénysugárt
mely szemedből örökre kiszakadt
végtelené vált csókidők alatt
írisz-óceánom magába zárt
s összeolvadt árnyunk már ott lebeg
életünk minden metrója felett

(annak aki érti)

Ha elolvadok,
s utánam itt marad;
egy víztócsa,
néhány szén darab,
egy sárgarépa
(kicsit konyult)
s egy rossz fazék
miről a máz lehullt.
Valamint,
egy kissé megviselt
nyírfa seprű
mit irigyelt
minden szürke vadgalamb
Hagyom mind e
földi hívságokat:
Rád.
(Ha nem nevetted el magad.)
Becsüld meg jól,
s okosan élj vele
hisz benne van a szelleme
egy szeretete hevében
hőbe hallt
búsképű hó-lovagnak,
kinek utolsó szavai ezek voltak;
Ez a sors elmúlni egyszer…
de újjászületni újra s újra
álmodni csodát a hóba
s bízni hogy lesz még december.
:)

...
ki gyertyát nem gyújt, mert fedél sincs felette,
az otthon melegét már oly rég' feledte
annak van karácsony?

ki emlékét élő nem őrzi magában,
ajtaját nem nyitják magányos szobában
annak van karácsony?

ki ott van, de mégsem hisz ez csak a teste,
lelke máshol, másnál, úgy mint minden este
annak van karácsony?

ki nem lehet otthon abban a szobában,
mely ablakán les be didergő magában
annak van karácsony?

ki lelke még tiszta mert gyermek és játszna,
de az ajándékot mindhiába várja
annak van karácsony?

ki könnyét morzsolja hisz' fára nem tellett,
és játékra sem jut, mert kenyérre kellett
annak van karácsony?

ki szeretteivel számolja a napot,
hogy a halálos kór mennyi időt hagyott
annak van karácsony?

Re: Karácsonykor

...

játék ez csak…könnyes játék
lidérces véres ajándék
Istentől nekem az Élet
elmenni…itt hagyni félek
túl könnyű lenne most nekem

játék ez csak…könnyes játék
holdhegyeken ül az árnyék
a Lét félútjára tévedt
magamra mormolt ítélet
vagyok s kezem már nem remeg

játék ez csak…könnyes játék
magába holt a tiszta szándék
társtalan bolyong a lélek
csókolnak majd csúfak…szépek
ha lecsukom végleg szemem

Játék ez csak?...könnyes játék,
menne, és mégis ott áll még,
fogvatartják álomképek,
múltba, majd jövőbe réved:
mért is van itt, talán feldereng....

Az asszony
(Ady után)

Az asszony jussa, hogy szeressék;
Hát tessék, tessék!
Mind jöhet, ki erre jár!
Igazán, igazán!

Az asszonyban ledér álmok
És vad viháncolások…
Az asszony jussa, hogy szeressék;
Hát tessék, tessék!

Kócos hajjal lelkedbe gázol,
Táncot jár, amíg te fázol.
Asszonynak "MINDEGY" a hite,
Gúnymosoly csillog szemibe'.

Mikor a reszkető öröm
Átbizsereg a bőrödön; -
jussa az! S hogy őt szeressék,
Azt kiáltja: Tessék, tessék!

S ha oda van minden inged
Tested marad összes kincsed,
Az álmodat is elveszi,
Kacagva tüzére veti.

Az asszony jussa, hogy szeressék;
Hát tessék, tessék!
S ha összerogysz - kuncogva, szánva, -
Még búcsúcsókot ad a szádra.

A férfiban vad ígéret,
amíg teszi a szépet.
A férfi várja, hogy szeressék,
Hát tessék, tessék!

Ölel, mindentől megóv,esküszik,
és sármos humorral felderít,
neki csak Te vagy mindene:
hazája, élete, hite,

míg jóllakik a főztödön,
innen még a gyönyörön,
onnan aztán sóhajt nagyot,
elégedett, hogy megkapott.

Falnak fordul, álmodik és horkol,
másnap már durván letorkoll,
jól tudja a nő mire való:
takarít s ő a takaró!

A férfinak kijár, hogy szeressék,
Hát tessék, tessék!
S ha könnyezel néha tán titokban,
a helyed ott van a sarokban.

Rémülő hajszálaid
ál-fonott tincsei közt
temető-kapuk
rácsa mögé látok
...számomra
homályos betűk, nevek
idegen keresztek
csak állok...
s némán vágyom
a rozsdás levelek
helyére tenni
virágot..
neked intsenek
nem kell
a jövő távolát
meglátnod.