lira

Szerelem másként

Az éjjel nem aludtunk megint.

De nem buja vágy vitt az éjszakába édes kínt.

- Csak a munka, mely sohasem várhat -

gombaérés hozta álmatlan éjszakánkat.

Ketten maradtunk szedni újra,

s hiába tiltott el a pollenallergia,

- mondd, hogy hagyjalak magadra, Kedves -

Téged minden munka megkeres.

Szedtük, mértük, a hűtőház már tele,

a rekeszeknek sem maradt ürese,

- s hogy a sok gomba hol talál vevőt,

megválaszolja tán a reggel, vagy a délelőtt.

Ágyba zuhantunk az éj közepére,

hogy igényt tartsunk még az álmunk felére,

s nem számolta egyőnk sem a bárányokat,

azt sem mondtuk egymásnak: Szép álmokat.

De az éjjel nem aludtunk megint.

Nem érdemeltük az allergiám szerint.

Az ágyban csak köhögtem, fuldokoltam,

nem segített, hogy a kezedet fogtam.

- Nem megyek gomba közelébe! - hányszor megfogadtam már.

S tudom, magadban Te is fogadkoztál.....

De elmúlik a köhögésem újra,

s hiába kerülöm, nem kerül a munka.

S ha gombát szedsz, szedem együtt Veled,

ha fuldoklom, nyújtod majd a kezed.

2004. ápr. 19.

Több mint a valóság

Akác illatú május kopog az ablakon,

új élet hangja zenél kismadártorkokon.

Kuncog a Nap, melegét bőkezűn osztja szét,

szivárvány hídja alatt záporfelhők könnyét

szikrázó kis tükrökből cseppenként felissza,

s mámorosan bukik le alkonyt imbolyogva.

Magányos esti sétán rámtalál a tavasz,

arcomba bodza lehel és vállamra havaz.

Menyasszonya lettem, a kikelet jegyese,

délceg fák, dús bokrok és zöld füvek kedvese.

Tücsökcirpelésre táncba hív a szellő,

- búzavirág és pipacs a menyecskekendő.

Jázminbimbók alatt megvetett hitvesi ágy

int, csalogat és ígér buja nászéjszakát.

Harmatcseppek hullanak, a boldogság könnyei

s én nem akarok többé soh'sem felébredni.

1993. máj.

Veled vagyunk

Fázom, belül úgy reszketek,

adjatok egy kis meleget.

Kívül is beleremegek,

sötét démonoktól rettegek.

Vedd le, vedd le - mondja -

fejem vasabroncs szorítja!

Tedd kezed homlokomra!

- Itt vagyok testvérem veled,

halkan suttogok neked.

Homlokodon érezd a kezet,

felmelegít a szeretet.

Pusztulnak innen a démonok

eldobjuk e szörnyű vasabroncsot,

s lelkedben tiszta lesz minden sarok.

Ha önmagadban nem hiszel,

higgy bennem, bennünk

egész világokat bír el -

felemel a szeretetünk!

                   2003. jul.

Az a perc

Ó, ha tudtam volna sírni!

Csak szálltam, lebegtem,

súlytalanságom szinte fájt!

Álom volt minden,

és elrepült a pillanat

-felidézni hunyom szemem,

a valóságot elfelednem

- egy kicsit még -

Kérlek!

Engedd!

1993. aug. 30.

Félek

Egy kacagás, egy mosoly,

gyermekem könnyei,

felebarátok komoly,

megfontolt szavai -

ezek maradtak nekem.

Két négyzetméternyi fű,

három tő virág -

Hozzád már csak ennyi fűz,

- ilyen a világ -

hamis gyöngyei életemnek.

És itt van a titkolt vágy,

az új szerelem,

mely lelkem bűntudatát,

- vadfüvet terem -

lassan magánnyá foszlik szét.

                        1991. máj.