lira

Rózsaszín mese - nemcsak gyerekeknek

Amikor még kislány voltam, 

-a kertben petrezselymet szedtem,            

minden mesében mélyen hittem, - 

egyszer éjjel ezt álmodtam: 

Manók jöttek az ágyamhoz,                          

és óvatosan felemeltek.                                     

Súgó széllel repítettek,

magukkal vittek magukhoz.

Nem sírtam, de kicsit féltem,       

világok suhantak alattam,

meg sem számoltam magamban,

máris csodás szigetre értem.

A manócskák körbevettek,

üdvözöltek, símogattak,

velem még kezet is fogtak,

s láttam, vannak még gyerekek

rajtam kívül is vagy százan,

játszottak, daloltak, nevettek,

legjobban hintázni szerettek,

odajöttek hozzám páran.

Meséltek az életükről -

el kellett jönniük otthonról,

- mert ők is álmodtak manókról,-

el sem búcsúztak a szüleiktől.

De megszokták már a szigetet,

- hogy nem vár rájuk az iskola,

nem kell felnőniük soha -

manókkal a vidám életet.

No, ha eddig nem is féltem,

inamba szállt a bátorságom:

az utat haza, hogyan találom?

- csak forogtam körbe és néztem:

Rózsaszín tengeren úszik e sziget !

Rózsaszín felhők tükrözik a vizet !

Rózsaszín halak repkednek az égen!

Rózsaszín macskák úszkálnak a vízben!

Rózsaszinű fű, fa, virág!

Rózsaszínűek a libák !

Rózsaszínű minden álom!

Én csak felébredni vágyom!

Alighogy ezt kigondoltam,

vége lett a rózsaszínnek,

tenger, sziget, mind eltűntek,

Otthon voltam az ágyamban.

                    2004 márc. 14

Zűrzavar

zengő zivatar;

zümmögő, zakatoló zagyvaság;

zenitre zúduló zene;

zabolátlan zergetánc;

zord zár;

zokog a zöldike,

züllik a zebra,

zizzen a zab a zamatos.

zátonyra zökken a zarándokhajó,

zéróba zuhan a zefir,

zápul a zálog.

                         1992. ápr. 25

Üveggolyó

 .............mit kezedbe adtam,

ócska kis kacat,de kedves.

Emeld szemedhez néha, kérlek,

látni fogod, mily egyszerűen nemes.

Láthatod benne a napfényt, a felhőt,

hajnal bíborát, az esőcseppeket,

víztükrön szikrázó alkonyt is,

és a fájdalmas, borongó szürkületet.

Ott ragyog benne az élet..., mely enyém.

S e kis golyóban,lásd, Neked tartogattam:

Tied a nevetés a dal a könnyek -

gurítsd el,...vagy markold szorosabban!

                                   1992. jun.19.   

Álom

Pireneusok hófödte ormán állok,

onnan nézem e rusnya világot,

s kiáltok:

szórom, köpködöm az átkot!

Óraketyegés...forró nyáréjszaka.

Mégis fázom, takaróm lecsúszva.

Fordulok.

S mielőtt visszatérnek a gonosz álmok,

gondolatban mindeneket áldok.

           1992.juli. 01. 0 h 35'