Esik
a hó.
Szakad, szikrázva temet,
fehér csipkét, lepedőt, majd bundát vet egy kéz
a szürke világra, hátha megtisztul.
Csak hull.
Finoman, lágyan takar.
Milyen hamar felöltöztette gyermekét az ég!
Meddig véd vajon e hófehér feloldozás?
Ha elindulok,
nyomokat hagyok, bármilyen óvatosan lépek.
A bűntelenre égett bélyeg.
Csak toporgok,
miközben hajt egy hang,
hív egy szó,
és esik,
Esik a
hó!
)A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.