lira

A vén Verona

Faluvégről, mikor a vén Verona

hajnalban a boltig becsoszog

síma haja kéken köszön és sárgán

a lámpát tartó villanyoszlopok.

Verona bőre egyre-mind sötétebb,

árnyékokat vetnek rajt' a ráncok,

szép jó reggelt kíván, ahogy belép

szélesedik arcán a nevető-árok.

Nyomában diszkréten kacsáz alig-

penészes levendulaillat,

két zsemlét rak zacskóba a gyereknek

hitelbe, s epres joghurtot is kap.

"Ekkorából csináltam ekkorát ám!"

mutatja karjával s közben ring,

ágaskodik is szelíden Verona,

míg negyven évnyire visszatekint.

"Mindig behozom, és nem loptam sose!

És mindenki tudja rólam itt,

nincs az a pénz, hogy a cigány Verona

eldobja - Nem a! - beteg gyermekit!"

"Egy doboz cigit, Kriszi úrfi..." szól még,

és nyakát a beste behúzza,

- Cigi nincs hitelbe! - " Na, hiszen, hát

csak délutánig..." s nem tágít Verona.

"Megjön a nyugdíj, a segély is máma,

egy doboz cigi...semmi neked!

Küldöm az uramat úgyis délután,

hogy megjárassa a gyereket."

A vén Verona hazafelé csoszog

zsemlével, joghurttal napra nap.

"Csak jó ez a Kriszi úrfi ( füstölög )

nagy néha cigarettát is ad"