...Elgondolom,
miként éled hiú ábránd
magányától messze tévedt
szendergő kis emberlétben,
miként bomlik tajték hátán
szerteszéjjel tündérlénye
csillagként a kéklő fényben.
Elgondolom,
miként ébred sötét álmán
kéjre éhes pillantásán
megittasult lédús képzet,
miként hordja fenn a hátán,
ereinek dülledt csokrán
pátoszként a vérbő élet.
Elgondolom,
miként mélyed dölyfös arcán
ráncba szedett hangulatán
mámormentes sötét bélyeg,
miként virrad mégis korán
szívében a fénylő orkán,
s lehel belé kósza csendet.
Elgondolom,
miként mélyed egyre mélyebb
tévedésbe puszta létek, keresések útvesztője!
S fonala Ariadné gombolyaga, vajon hova, merre vezet?
...partra vetett gondolatok
ködös képek tengerében elveszek.
Illúziók, karcos vágyak!
Terhek alatt görbült hátak, mit tipornak táncos lábak!
És felette lenge árnyak, kéjek, kények, tünde lények!
Vajon éltek? Vagy csak félnek, hogy megérzek lelkükben
egy zsenge hangot,friss dallamot?
S mély barlangot,sötét zugot
felfedezve elfutok?
Titkaidig eljutok!
