lira

"Tanulj meg fiacskám..."

- asszonyok a holtakat,

- fal templomot sirat

- ének száll égre,

   jaj, mivégre?

- kendő koporsóra hull

s ha egyszer a -balladák jajszava megfakul

könnyeikkel édesítik meg a mézet

- gyászolni tanulnak - a sirató-méhek

Látkép

templomdomb alján

házak gyűlnek és írnak

felfelé Utat

Falusi alkony

 madárlátta út

fényhangos néptelenség

és nyugodalom

/ fotó: Ferkai Tibor /

Önzés

Mikor fogak nőnek sötét éjszakában

és gazdátlanul mindenbe belemarnak,

páncélként húzom magamra az álmot

és testemet a dögnek koncként vetem.

Olyankor kacagást álmodok gyermekhangszálakra,

ifjak szent szívére vágyakozó sóhajt,

megbocsátó derűt a bölcsek szemébe,

de a könnyeket mind magamnak álmodom.

Szinapszis

Képzelem.

Mást nagyon nem tehetek,

a kép leképezett,

mozduló szembogaram

már nem élesíti meg.

Inkább belépek

a kapcsolódási ponton

még néhány foton erejéig,

a kép: hang.

vektor

mire a hangom

ikszből ipszilonba ér

csak néma vektor

x------------------------------->y

Széllel bélelt

Zöld erdő mélyén

vén bombatölcsér ásít

szél kibéleli

Idézet

"Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetûkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van."

Mikhail Naimy