lira

Szépre dédelgetett szavak

Szépre dédelgetett szavak

surrannak ki ajkadon
és röppennek fel az égbe cikázva.
boldogan nézel utána

magad is lebegsz,
beleremegsz a vágyba,
szállni, repülni utána.

Csak ülök és hallgatom

az égről visszahulló hangokat.

Költő vagy. Igen. Áldott és átkozott,

boldogtalanságra kárhozott
önmagad által.

Kemény munkával
összegyűjtött fájdalmakba fókuszálod magad,
ponttá zsugorodsz, hogy belső nyomásod
atomjaidra bontva szórjon szét a világra,

teremtél csodára,
s csodára várva néha elfelejted...

Neked az alkotás a felszentelt

szerelmed.

Árnyék / Kép: Bágyi Zsuzsanna/

Aludt a lány. Szívében a vágy álmot szült.

Álmában virág volt, bimbózó sárga rózsa,

hitte a fény tisztaságát,

mit szirmai közé befogadni vágyott.

És vágya álmot szült.

Holdként várta a Napot,

hitte a fény tisztaságát,

amivel betelni vágyott.

És a vágy új álmot szült.

Most Napként kelt fel az égen,

Holdnak, rózsának fényt adott,

hajnalban fürdött, reggelben ragyogott.

Még aludt  a lány,

de álma szertefoszlott.

szeretlek

Bőrömre tüskét

szelíden nevelt az éj.

Ne! Ne érj hozzám!

Vesztl Miklós: Ölelj át! képéhez

Az éj ma szürke és hideg,

e világ kietlen sziget.

Ölelj át!

Kihalt a Föld, üres, fagyott,

minden akarat elhagyott.

Ölelj át!

Rongyos testem ócska halom,

lemállott minden haragom.

Ölelj át!

A jó és a rossz is elszökött,

hitem éhes és üldözött.

Ölelj át!

Isten az égben fenn, hogyha vagy,

Kérlek, kérlek, csak itt ne hagyj!

Ölelj át!

Innen és túl



Innen az innen

innen a túl

piros tetőkről

innenbe hull

a csend

halk zizegéssel

s az innen

ott van túl.

asszonyvers

Álmodban felsírtál az éjjel,
kezem a homlokodra tettem,
sóhajtottál, én is beleremegtem.
Ó, én erős uram, tele konok hévvel!

Csak néztem, figyeltem arcod,
ahogy szemhéjad mögött a képek
peregnek, egymást hajtják vad remények,
aztán elsímul minden: megnyerted harcod.

Ajkad sarkába mosoly ült,
elégedett volt és gyermeki - 
nappal nem ilyenek arcod vonásai.
Ó, hogy szeretlek! Kívül-belül.

éppen

Éppen tankákkal

álmodom, szavakból szőtt

színes imákkal,

harangoznak bennem,

meg nem únható mesék.

Aranyhíd a Balatonon

Láng B. Ernesztin képéhez

Borzas bozótban

csókolódzik Nap és Víz

elpirul az ég

fent a lent-tel egyesül

fűszeres bódulatban.

Ívét áztatja

a csüggedt égi labda,

fény ágaskodik.

Bűvöl a mély, s alkonynász

fest borzongásból hidat

Árny les a partról,

még bújik a derengés.

Láza felszökik

vízre áldozik a Nap

a kék tó befogadja

Esti csend

Bányai Brigitta: Öreg néne házikója

Igaz mesékben
eső és kandallótűz,
párás füstburok.
a csend esti miséje
otthon és szívdobogás.

Miként a Piros tulipánok

/Kép: Ács János: Piros tulipánok/

Miként

a fáradt esti fények bóbiskolnak,

s aludni térnek a réten a bogarak,

kialszik a parázs távoli tábortüzekben,

emléked úgy csitul szívemben.

Valaha volt borzongás ma holt,

- talanná lettek a szavak

és az egykor eleven terem

nyitott ablakán át

elszállt az utoljára elszívott

cigaretta füstje.