lira

Ahol az angyalok laknak

"A vers valóság, de másként az leírva és olvasva. Leírva rögzül, s amíg el nem olvassa valaki, halott tárgy része lesz,merev mintázat, tetszhalottnak mondható,és annyiszor és úgy támad fel, ahányszor és amilyen olvasója akad."

/Horgas Béla/

Ha kimennék az utcára és ott tenném fel a kérdést:" Mi a vers?", vajon milyen válaszokat kapnék?

Valaki azt mondja,sietek, ne haragudj.  A másik nem mondja, csak legyint. Végre sikerül megállítanom egy csapat fiatalt.

- Szerintetek mi a vers?

- A vers? -

- Egy irodalmi műfaj.

- Igen- mondom - de mi az, ami ma versnek számít, mit jelent a számotokra a vers?

- Háát....versek szólnak a szerelemről, meg hazaszeretetről, vannak tájversek, meg még más félék.

- Én nem szeretem a verseket, voltak kötelezők, de annyi mindent belemagyaráztak, amit én nem láttam benne, jobb egy próza, az az, aminek látszik. - és nevet.

- Én arra vagyok kíváncsi, hogy szerintetek mitől vers a vers? Mitől jó?

- Mitől...?

- A versnek vers formájúnak kell lenni....aztán rímel.

- Akkor mi van a szabadversekkel, azok tán nem versek,?- szólal meg egy másik.

- ...de azok is, na de formája azoknak is van, nem?

- Akkor ez elég? Végy egy szöveget, törd vers formájúra és kész a vers? - nevetnek.

- A verset költő írja...ihletett állapotban. - mondja az egyik.

- Jó, de ki a költő?

- Hát akit megszáll az ihlet...

- vagy az ördög. - megint nevetnek.

- De hülyék vagytok!- mondja egyikük, bár látszik, hogy neki is tetszett a poén.

- Bocsi, de mennünk kell.   A többiek már elindultak, szalad utánuk. És én továbblépek.

- Mi jut eszébe, ha azt mondom vers? - babakocsit toló fiatal nőt állítok meg.

- Mi jut eszembe?  József Attila, Petőfi, Ady - sorolja.

- Igen, de Ön szerint milyen egy jó vers?

- Szép. - mosolyog rám és indul tovább.

Körülnézek, a közeli parkban egy padon hajléktalannak tűnő férfi egy szendvics morzsáit söpri le az öléből. És én melléülök.

- Nem zavarom?

- Csak nyugodtan kedves, a pad mindenkié.

- Köszönöm.  Kérdezhetek valamit?

- Hát csak kérdezzen!

- Ön szerint mi a vers?

- A vers? Mikor mi. Nekem mostanában leginkább semmi. De volt idő, mikor szerettem.

- Milyen verseket szeretett?

- A szerelmes verseket. Azt hogy:  "A szerelembe -- mondják -- belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér." és " Az vagy nekem, mi testnek a kenyér"  A legszebb az, hogy " Áldalak búval, vigalommal...." Na de már nincs kit szeressek, nem kell a vers sem. - megdöbbenésemben eltérek a témától, beszélgetünk az életéről, a sorsról, aztán megköszönöm.

Következő próbálkozásaim megint sikertelennek bizonyulnak, úgy döntök bekopogtatok egy régi ismerősömhöz, úgyis itt lakik a közelben.

- Csókolom Rózsi néni!  Nem zavarom?

- Dehogy Juditkám, csak gyere! Már amúgy is hiányzott egy kis emberi szó, tudod, nemigen mozdulok ki, fájnak a lábaim, itt a lakásban még elbotorkálok, de már bevásárlást is a lányom intézi helyettem, de az meg mindig csak szalad, beszélni azt nem lehet vele, de hát megértem én, sok a gond, a munka, a gyerekek....miben jársz, mondjad, odateszek egy teát.

- Köszönöm, az jól fog esni, azért elég hűvös van odakint. Aztán nem is jutottam még sokra.

- Miben hát?- Kérdezősködök Rózsi néni.

-Azt akarom tudni, mit jelent az embereknek a vers.

- Micsoda bolondság ez! Mért nem ide jöttél hamarább! A versek! Tudok ám mesélni én is!

- Akkor meséljen, - nevetek - hadd okosodjam meg!

- Látod azt a könyvespolcot? Na azon mind versek vannak. Aztán így mikor a sok időmmel magam vagyok, csak leveszek egyet, beleülök abba a karosszékbe és lapozom. Ha meg akarod tudni, mi a vers, olvass verseket. Oda van az beleírva.

- És milyen verseket szeret legjobban olvasni Rózsi néni?

- Mindig azt amelyik éppen nekem szól. Olyan az, mint a biblia. Lapozni kell és megtalálni az éppen akkorra illőt.

- És mindig megtalálja Rózsi néni?

- Ha a Jóisten is úgy akarja, meg.

- Aztán melyik a legkedvesebb verse?

- A legkedvesebb?  - pillanatnyi révedés után - Lásd, neked azt is megmutatom. - és mosolyog. De nem a könyvespolchoz indul, hanem éjjeli szekrénykéje kis fiókját nyitja, és egy faládikából összehajtogatott megsárgult papírlapot vesz elő. Úgy nyújtja oda, mint aki attól fél, hogy az én kezemben porrá válik a kincse, s mégis akarja, hogy lássam. Óvatosan hajtogatom széjjel. A lapon piros virágú rózsalugas, színesceruzarajz, kusza betűk:

Anyámnak

Szeretem, mint a tűz.

hurrikán se fújhatja el,

de ha el is fújná,

értelme nem lenne,

mert a szeretet maradandó.

Árvíz sem moshatja le szívünkről.

Anyámnak a világon,

szerintem neki,

neki van a legnagyobb szíve!!!

Három piros felkiáltójel a végén. Meg kell mondjam, egy pillanatra homályosan láttam, de sikerült elűznöm egy mosollyal. 
- A lányok közül írta valamelyik?

- Nem...dehogy. Andris szerette a verseket, sokat szavalt is mielőtt 56-ban....ő írta ezt még anyánknak. Mióta anya meghalt, én őrzöm. - Ismertem Andris történetét, Rózsi néni öccse volt, 56-ban alig tíz éves. Egy eltévedt golyó... - ő odafent írja a verseit. Én meg ...keresem ma is minden versben. ...Tessék a teád.

- Köszönöm....és a többit is. - elkortyoljuk a teát, még udvariasan érdeklődöm a néni lányainak hogylétéről, az unokákról, aztán elköszönök. Úgy gondolom, még egy utolsó próbálkozás belefér a délutánba, hát megszólítok néhány embert, mire jön a néhány kitérő válasz.
Postai kézbesítő, egy középkorú nő, biciklit tol, oldalán súlyos táska.

- Tudom, sok a dolga, de adna nekem egy percet? Szeretnék kérdezni valamit:

- Legalább szusszanok egyet - mondja.

- Ön szerint mi a vers?

- A vers? Hát az egy csoda! Van egy ismerősöm is, aki ír, de bele kell ám abba halni, hogy miket! De a Petőfit, azt is nagyon szeretem ám!

- Értem. - mosolygok rá - és mi a jó a versben?

- Mindbe van valami. Az egyik ezér szép a másik amazér. Én azt hiszem a versben laknak az angyalok.

- Köszönöm. - mosolygok rá,- ezt most megjegyzem magamnak.

- Akkor minden jót! - mosolyog vissza - most már mennem kell, mert sose érek a végére.