.... a megismerő akarat végeredményben a cselekvésben, az alkotásban tetőződik, abban az alkotásban, mely az igazság egy darabjából születik, hogy aztán az igazsághoz egy újabb darabkát illesszen, ...
Nem elég a szomszéd nője,
kell a hája, kell a hője?
Feleslegedről a leltár,
vajon minden kincset feltár?
Jussod van a szenvedésre,
még az én kínom is kéne?
A még meg nem írott verset
add érte a legszebbiket.
Aztán, ha már az enyém lesz,
szükségedben visszakérhesd
jó a szívem, hát rád hagyom,
odaát már nem kell vagyon,
nem kell rigmus, nem kell zene,
kinek nem fáj, nincs élete,
feleslege, nincs hiánya,
...szükséget látsz? Nem hiába.
álom
Van nekem egy piroskockás
takaróm, bársonytakaróm.
Karomban a pirospozsgás
kisbabám, most betakarom.
Zöld szeme csupa csillogás,
elringatom, úgy altatom,
pilláira álomvarázs
libben mályvaszín dalon.
Álma gyémántmező s csodás
fényeket őrölő malom,
haboskék patakcsobogás,
tündér hófehér tutajon,
csilingelő ezüst-kacagás...
Tudom már! Én is álmodom.
Ördög malmán járatják az ocsút
összetörött szíveknek ott fel is út, le is út.
Szavam tán szófia, ripők,
s csak cipőd porolni elég,
Szó fia - mégis - ingatag ne légy,
vesd meg a halált, rimakodj!
/rimakodj = itt: reménykedj /
