Mily könnyen megérint a fák között az alkony, borús ég, és jeges kis-patak, nyárkert , vagy őszi lomb között a szél ha nyög, költő emlékét őriző szalag, lám az a magányos váza ott a sarokban,...
s emitt a kopott tánccipő, - táncosa elfáradt, egyre haloványabb, fél lábbal tán már odaát van ő - nem gyűjti rakásra rajongók táborát, lelkét látni a képnek nehéz, amely a cipőt letette, simogat-e most valakit az a női kéz, vagy ágyra roskadva hullatja könnyeit, meg nem fejtem én sosem ezt a nagy titkot itt.
borús ég, és jeges kis-patak,
nyárkert , vagy őszi lomb között a szél ha nyög,
költő emlékét őriző szalag,
lám az a magányos váza ott a sarokban,...