lira

Rajzoljunk

Gogucz Nóra festménye alá

Csacsi történet

Lassú, óvatos ecsetvonás a tájba minden forduló a traktorral. Kopott kék zetor húzza az ekét, hangja meleg takaró a föld felett. Mellette, mögötte hűségesen baktat egy csacsi, barna, mint a kifordított barázda.
A tanyaház udvarán két fiúcska játszik, egyikük apró, hároméves forma, másikuk nagyobb, kisiskolás talán. A ház hosszanti falánál összerakott fa háncsából formálnak valami hajófélét, akad hozzá szög és kis kalapács
Édesanyjuk épp egy kis piros vájdlingból a mosogatóvizet önti ki hátrébb a gazba, alakján jól látszik már, hogy hamarosan többen lesznek.
A bejárattól nem messze öreg Renault gépkocsi álldogál, mint egy fél pár túlméretezett bakancs, csak két ülés van benne, rakterében néhány zöldséges rekesz árválkodik.
Az ötszáz méternyire futó műúton néha elhalad egy-egy autó, más nemigen zavarja meg a szántás monoton csendjét.
Mert csend ez. Csend, és élet.

Festményre illő jelenet, a táj, ember, állat és gép harmóniája.

Ám a csacsi mást gondol ! Most felcsapja a füleit, meglengeti a farkát és hirtelen a műút felé veszi az irányt, először csak kényelmesen, mint aki épp csak egy még zöld-ropogósnak tűnő árvakelést indul leharapni, de aztán vad vágtába csap és pillanatok alatt már az országúton kopognak a patái.
- Baltazár! Te nyavalyás dög, jössz vissza!! - így kiált utána Apa kihajolva a traktor ajtaján, de hangjában ott bujkál a bosszúság mellett a lemondás is. Jól ismeri már a szamarát, ha megszállja az ördög, hiába minden jó szó, és kevésbé jó is hiába. Leállítja a traktort ott a föld közepén, kiszáll és tesz két tétova lépést a csacsi után, majd inkább a ház mellett álló  autó felé igyekszik. Menet közben odakiált a porban játszó fiúk nagyobbikának.
- Fuss, szólj anyádnak, jöjjön, mert szökik a Baltazár.

A gyerek pedig ugrik.  / haj ha leckét írni is így ugorna!  /
Felbőg a motor, jön az asszony is, még felkapja a kicsit a porból.
- Merre ment?
- Kint kocog a műúton a szemétláda! - az autó indul, elöl az apa mellett anyja pocakjához simulva a csöpp gyerek, hátul két gombásrekeszen megül a nagyobb. Mindez csupán perceknek tűnik és a valóságban sem több negyed órácskánál, a csacsi mégis egérutat nyert, bottal ütik a nyomát, csak sejtés, hogy megmaradt a kövesúton.
- Két hónap alatt negyedszer szökik el, mégiscsak a kerítés kellett volna hamarabb Kedves!
-  Most már megkötöm!
- Próbáltuk már, tudod jól! Lebontja a házat, az üvöltésétől megreped a Gerecse is, és rugdalózik, alig lehet megközelíteni! A kölykök örömére hoztad, ez meg téged kísérget, ha éppen nem kirándul!
- Legközelebb hagyom, hadd menjen isten hírével!
- Na persze! Aztán valami bajt csinál...elüti valaki, vagy miatta megy fának.
- Akkor visszaviszem! - a férfi már  megelégeli a szemrehányásokat - aztán betöltik szaláminak!
- Nem akarom, hogy szalámi legyen a Baltazárból!! - szól közbe ijedten az anyja ölében kucorgó apróság!
- Jól van, azt csak mérgében mondta apa, nem lesz szalámi belőle.
-Majd kitalálunk valamit - nyugtatja apja is - hozok mellé valami társat, aztán lenyugszik, és nem akar majd elcsavarogni.
- ...na persze! - mondja az asszony, de közben már mosolyog, olyan "gyerek gyerek hátán" gondolattal. 
- Apa nézd! - a nagyobb fiúcska felállva mutat előre.
- Látom! De te ülj vissza! - pár száz méterrel előttük szánkázik a csacsi egy kamion hátuljához kötve, ami épp lekanyarodik az elágazásnál.

- A fenébe is...! Jól láttam, amit láttam? Ezt biz odakötötték, és az aszfaltra ült!
- Én is úgy láttam, ....
Már csak száz méter, ötven...index és újra előttük a kamion a szamárral. Egy-kettőre megelőzik. Lassít az öreg bakancs, lassan megáll, megáll a kamion is. Apa kiszáll és odasétál a vezetőhöz.
- Jó napot. Visszakaphatnánk a szamarunkat?
- A maguké? Szabadon kószált az úton.... - közben kiszáll és hátramegy a gazdával együtt a szamárhoz, az már újra négy lábon áll és a kötelet próbálja elcsócsálni a fogaival.
- Hát megszökött, de attól még van gazdája!
- Jól van, no...gondoltam elvezetem a faluig, ott aztán majd tudják, hogy kié! Veszélyes ám az úton egy ilyen állat! - eloldja a csacsit a kötelet a másik markába nyomja .
- Vigyázzanak rá jobban! A kötél maradhat, legalább lesz mivel megkötni....és ne higgye, hogy el akartam lopni - teszi hozzá. - Na viszlát! - és már ül vissza a kamionjába, indít, kikerüli a családot bakancsostul, szamarastul és eltűnik a következő kanyarban.
- Na te átok! Azért látom, nem nagyon tetszett, hogy kikötöttek, jól lekopott a szőr a seggedről! Na mi van? Erősebb volt a kamion? Aztán most mi legyen? - ott toporog az egész kis család a csacsi körül, a gyerekek simogatják, az asszony is megütögeti a nyakát.
- Túl messze vagyunk, gyalog estig se érsz vele haza.
- Hát, nem, de ha mi is odakötjük a kocsihoz, leül, hazáig aztán elkopik a hátsója.....betesszük hátra.
- Fenn a jó isten mulat! - nevet az asszony - ilyen kalandokról nem volt szó, mikor kiköltöztünk ide az isten háta mögé! - nevet az ember is
- Na akkor beszállás! - nem egyszerű, de ketten húzzák-vonják, betuszkolják a szamarat a puttonyba, mellé visszaszáll a lurkó, fogja a kötelet a füles nyakánál és úgy tűnik neki nincs gondja a kalanddal. Csukódik hátul az ajtó, beszáll az asszony, ölében a kicsi fiú és a férfi is fogja már a volánt, amikor egy rendőr autó áll meg előttük. Szép fehér Opel kék csíkkal. Nincs fél éve sem, hogy megkapták az új autót, szívesen parádéznak vele a környéken. Egyenruhás, idősebb férfi lép oda hozzájuk.
- Jó napot!
- Jó napot - válaszol Apa, az ablakot már letekerte az imént, mindenki más csendben meghúzza magát.
- Nem láttak erre egy kamiont szamárral a háta mögött?
- Hát....azt éppen láttunk. Mi is azért vagyunk itt, merthogy az a mi szamarunk volt.
- Beszóltak az őrsre innen a csirkésektől, hogy lopják a szamarat.
- Akkor köszönjük, hogy ki tetszettek jönni, de már megvan a szamár. - A közeg közelebb lép az autóhoz, szinte behajol az ablakon. Tekintete végigpásztázza a bent ülőket, másodpercekig időz a szamáron, végül az asszony hasán állapodik meg. Homloka ráncba fut, a szeme azonban árulkodón nevet, amikor megszólal:

- És mondja csak uram! Nincsenek egy kicsit sokan ebben az autóban? !

Aki

Van az, aki jelöl, és kit megjelölnek,
van - gondolom én - ki ajánlott jelöltnek,
van az, aki jeles, magam csak jeletlen
epizodista egy megjelölt jelenben.
Van több Aki. És vannak még mások is itt,
nem másai másnak és épp csak egy kicsit
hasonlíthatnak - s mégis - arra az Egyre,
ki szellemet, lelket teremtett a testbe.

ablakba tördelt gondolat

látod, ilyen a határ:
föld és ég összeér,
és amikor elrejt a ringó búzatábla,
a Mindenség tenyerén sétálok én

a fény-meleg délibábot játszik,
szoknyámat a szél  megemeli
- mintha kíváncsi kezek motoznának -
és  bőröm válaszol neki...

de nem szólsz hozzám és
mint, ha jég sikoltva riaszt,
úgy hasad végig szívemen a csend
hosszan és rianásszerűen

mikor az óceán hullámai
összefutva egymást újra meg újra kioltják
s szelíd alázatra csókolnak sziklát, partot,
minket ezerré morzsol s eggyé tör
az érzés, bár az imént még lágyan ringatott.


hallgatsz ....
s én  szerelmem kínjai alatt meghajolva
téged taposlak s téged viszlek, mert a teher, de
az út is előttem  -te vagy...