Megérkeztünk. Idén már nem először, mégis valami meghitt nyugalommal tölt el a hely, az öreg ház, a hatalmas hársfa árnya, a Balaton illata. Kipakolunk, aztán persze irány a víz. Ma kicsit hűvös, de jó idő lesz a héten, hát majd melegszik. A picivel a partról nézem a nagyobbak önfeledt pancsolását. Program lesz most bőven, hiszen Zenés Vers Hete van Balatonszárszón, már vasárnaptól, ma szerda van ...sajnos. Mire a strandparkolóban felállított szinpadhoz érünk, már hét óra is elmúlt. Zene szól, a színpad előtt gyerekek, néhány felnőtt táncol, a "cifralépést" gyakorolják éppen. Anna először csak ácsingózik, aztán mindannyiunk unszolására beáll a körbe. Nyéhány perc múltán egy kedves hölgy mondókát tanít a gyerekeknek..." Első osztály i i i, második osztály bicikli... Megjegyezzük. Na persze, Anna ötödikbe megy az idén, ...az ötödik kiskirály. Na és Laci? "...hetedik osztály kisszamár, nyolcadik osztály nagyszamár!" Hát persze ez tetszik a huginak, bárhová sorolná is magát a bátyja, semmiképp sem hízelgő a titulus.
Vége a táncnak, játéknak, koncert következik. Eddigre a térre helyezett fapadok megteltek már.
A színpadon a Makám együttes énekel. Élvezzük a zenét, a ritmust. A picivel már nem soká maradhatok, de a nagyok még bordalokról mesélnek otthon, miután ők is hazaérnek.
- Borkóstoló is volt, - kotyog Anna - de a Danika nem engedte, hogy kóstoljunk! - Még szép!
Csütörtök. A Zenés Vers Hetének ez már az ötödik napja, ma sikerül kicsit frissebben érkeznünk, így Anna ismét élvezheti a táncházat. Én is. Dani ringatja Mátét, amíg beállok a körbe. 
- Táncolok egyet, ha utoljára táncolok is - nevetek rá a nagyra. No ez nem is olyan mulatságos, a térdem tíz perc után felmondja a szolgálatot. A lengetős cifra után ki is kell szállnom, Anna persze marad.
Kaláka együttes. Talpalattnyi hely sincs a téren. A gyerekek ugrálnának a zenére, finom kérés érkezik a szinpadról: ez most nem a tánc ideje. Élednek a József Attila, Kosztolányi, Kányádi, Weöres Sándor versek. És a lista korántsem teljes. A csöppem ma nagyon megértő, szinte a koncert végéig türelmes. Ihletett hangulatban sétálunk hazafelé.
Pénteken már "lágy" a Balaton vize, öthónapos kisfiam is vidáman rúgdossa a habokat apró lábaival, miközben egy tegnapi " ismerős" kislány csatlakozik hozzánk, játszik a babával, miközben a " nagyon boldog! nagyon boldog! " felkiáltással jelzi, ő bizony érti a bababeszédet. Délután ötkor kapunk észbe, sietni kell, a játszóházakat rendszeresen lekéssük, de a tánc az fontos. Igaz én már a vízhez is sántítva érkeztem, így hát megint Annán a sor. Aztán a Bel Canto együttes, kellemes hangú fiatal nők énekelnek. Velük énekeljük Vuk dalát, és ami még emlékeinkben megmaradt a többi rajzfilm dalaiból. Kuksi dalát a "Valahol Európában"-ból most is megkönnyezem, mint mindíg, gyerekeim szerint az előadó még hasonlított is az egyik színésznőre, aki a Győri színházban szerepelt a musikal-ben, amikor mi is láttuk a darabot. Nos, a dolog nem egészen passzol ide, de azért élvezzük, és az utánuk következő narancssárga- és kékruhás rock and rolleresek műsorát is. Ám a nóták gyönyörűen tisztán csendülnek fel,gyerekeimet igencsak mulattatja, hogy magam is dalra fakadok. No ez nem az ő műfajuk, én sajnálom egyedül, hogy a picink miatt ismét csak egy részét sikerül meghallgatni a műsornak, bár aztán még a házig hallom, odáig hozza a szél a hangokat.
Szombat. A tegnap esti szél jól összekeverte a vizet, hűvösebb lett, így ma újra csak a nagyobbak élvezik, ám az esti táncházat Anna annál inkább, hisz sokkal izgalmasabb élő zenére táncolni. Mi is élvezzük, akik csak nézői vagyunk, egy rövid videofelvétellel meg is örökítjük a dolgot, sőt Dani a kisöccsével a kezében lejt egyet csak úgy mellettem. Ezt sem hittem volna!
A szinpadon a Misztrál együttes már elénekelte az első dalokat, mire apa is megérkezik, a következő három napban ő is velünk nyaral. Dsida Jenő versei elevenednek fel a dalokban.
Vasárnap a délelőtt még fürdőzéssel kezdődik, és míg kis családom a vízparton időz, sikerül papírra vetnem néhány sort. Ám aztán megerednek az ég csatornái és magam is megeredek egy esernyővel a kezemben, hogy felleljem a szeretteimet a strand melletti büfében. Itt aztán edzett anyukaként megszoptatom a bébimet, míg a nagykorúak söröznek, a kiskorúak pedig pizzáznak az üdítőjük mellé. Gondolatban drukkolunk az estéért, a magunk és a rendezvénysorozat szervezői miatt is, biztosan aggódva kémlelik ők is az eget. 
Szerencsére megkönyörülnek az égiek, és ha kicsit késve is, de indulhat az esti program. Szent István napi megemlékezés, Csukás István díszpolgárrá avatásával egybekötve. Hatalmas tömeg gyűlt egybe, nem is sikerül már helyet találnunk. Fergeteges néptáncbemutató követi ezt, a közönség méltón megtapsolja a helyi táncegyütteseket. A Szélkiáltó együttes zenéjét csak egy ideig tudom a helyszínen hallgatni, kicsi fiam türelme ma nem tart ki, így a továbbiakról csak másnap értesülök gyermekeim beszámolójából. Igaz a tüzijáték hangjait nem sikerült kizárnom a kisbabám szobájából, de végül nem zavarta meg az álmát, és az utcabál is jól sikerült leszármazottaink szerint, így hát "minden jó, ha vége jó".
Néhány napig még maradunk, és ez a hét különleges élményekkel gazdagított bennünket, nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük.
Én még mindíg kereslek Téged, tudom,
egyetlen ölelésed lenne kínom,
vigaszom egyben...Bár feledtem volna,
hogy hátadat láttam utószorra!
Kívül elcsendesült a létezésed
- ( halálos méreg aggodalmam érted
minden ébredéssel ) - a megtéréssel
az esti nyugovóra, hol Te nézel,
intesz búcsút sosem volt búcsú helyett,
hol visszalépsz letörölni könnyemet -
kitörölni botlásaid a múltból,
s ahol nincsenek tévedések, nem szól
ránk semmilyen végzet, értelek és értesz...
Ó miért?! hogy reggelre mindez köddé lesz?!
/hexameter apró hibával /
Angyalok esznek felhő szélén mennyei mannát,
lábuk a semmibe lóg, tündéríz,- langy anyatejcsepp
mosolysarokban - álomtinta freccsen az égre,
festi a színeket, ontva a kincseket éji sötétbe.
Tollas a tánc is a tollasbálban, s álmodik éppen,
alszik a gyermekem, álom szépen lágy puha párnán.
Súg a fülébe a halk zeneszó, citeráznak a tücskök,
zöld tavirózsán csókot vár kis békakirálylány.
Hullámritmus hordja a hátán hetyke manócskák
szellőfútta kalapját, holdanya fénye, ha játszik
tó tükörében, sellőlánykák pikkelye csillan
lenge habokban s én csak nézem álmod az éjben.
"Nagy csuda távoli szép bizonyosság" szárnyaszegetten 
Csillag hullik az égről, kívánsz, titkodat őrzöd,
Fényölelésben a nyárnak
amikor a csend 