...
Ruhám megszaggatva,
tajtékzó homlokkal,
lázasan, dühödten,
szétfröcsögő nyállal
üvöltöttem:
Nincs Isten!
Nincs Isten!
- és a sárba henteregtem.
Könnyem, vérem,
nyálam, verejtékem
itta a mocskot!
Nem akartam hallani
a Hangot,
mi fülembe súgott!
De mondta!
Akkor is, Újra!
Lelkembe mart
a súlya!
Isten van kőben!
Isten van fában!
Isten élőben!
Isten halálban!
....s rám talált
a sárban.
)A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.